EZ ELKÉPESZTŐEN ERŐS DOLOG, ÉS MI MINDEN NAP MEGÉLJÜK -

CSERNUS DOKI LELKIBÉKÉJE

Csernus Imrével egy pohár bor mellett beszélgettünk az Almagyar-Érseki Szőlőbirtokról, a naturális borokról, a társairól: Csutiról és Mészáros Petiről, a tavasszal nyitó borteraszról. Egyszóval a néhány éve bevállalt, új életéről. Ami persze nem jelenti azt, hogy feladja a gyógyítást, amit ugyanolyan energiákkal és hittel csinál tovább.

- Hogy ismerkedtél meg Csutival?
- Csutorás Feri barátommal egy borvacsorán találkoztam először, néhány évvel ezelőtt. Csuti jött oda hozzám és mit tagadjam, az első gondolatom az volt, hogy ő is egyike azoknak, akik az ismertségemből akarnak maguknak is előnyt kovácsolni. De annyira kitartóan fűzött, hogy menjek el Egerbe a Bikavérünnepre, hogy végül beadtam a derekam. Elmentem, „locsoltam” a Nagyapa borát és jól éreztem magam. Ott tapasztaltam, hogy azért tud jó bort csinálni és másoknak örömet okozni és, mert tiszta a szíve. Így kezdődött, azután sokat beszélgettünk, sok bort megkóstoltunk és barátok lettünk. Az életem ezzel teljesen megváltozott. Pár éve odaköltöztem az egri borvidékre, és 2010-ben megalapítottuk hárman, Csuti, Mészáros Peti és én az Almagyar-Érseki Szőlőbirtokot (AÉS).

- Ismert pszichiáter, telt házas előadó és sikeres szerző vagy. Miért kellett ehhez a szőlő és a birtok is?
- Azt veszem észre, hogy vidéki pasivá kezdek válni. Nagyon jól érzem magam az egri borvidéken, életem egyik legjobb döntése, hogy elmentem a szőlő és a természet közegébe. Ennek van egy komoly öngyógyító hatása is. Sok negatív érzés és gondolat jön a hozzám forduló emberek felől nap, mint nap, ezért szükségem van a gyors regenerálódásra. Itt, a birtokon pedig a kellemest a hasznossal kötöm össze, ötvözve azzal, hogy én azt vallom: az öregség akkor kezdődik, amikor az ember rutinszerű életet él és nincs bátorsága megújulni. Közel 48 évesen én már tudom, hogy előbb-utóbb ott fogok dolgozni, nyüzsögni a birtokon. Nincs annál erősebb dolog, mint bölcs dolgokról beszélni a természet intenzitásában. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy Csutival és Mészóval egy teljesen eredeti, az országban egyedülálló történetet építünk, arra pedig pláne, hogy nekik, a gyerekkori barátoknak volt bennem bizalmuk és beengedtek maguk közé. Másrészt minden nap megélem a teremtés és a megújulás élményét. Amikor kóstolják, sokan elfelejtik, hogy a bor nagyon sok munka gyümölcse. Amikor én iszom, nekem eszembe jut a föld, a szőlő illata, a munka, az emberek, vagy akár a nagy röhögések. Mindez egy közösség teremtő erejével fűszerezve. Útban Budapest felé sokszor megállok a birtokon és eláraszt az az érzés, hogy otthon vagyok, hogy mindez az én művem is, és hogy benne vagyok az álmaim megvalósításában. Pest felé menet ez sok erőt ad.

- Miért éppen Csutorás Ferenc mellett tetted le a voksodat?
- Azért, mert ugyanolyan fanatikus és maximalista, mint én. Alkotó elme és soha nem adja fel. Nagyon szeretem a kompromisszumokat kerülő borkészítési stílusát is, amit mi naturális borkészítésnek nevezünk. Ez annyit tesz, hogy okos odafigyeléssel és csak a szükséges beavatkozással utat enged a bort megalkotó természetes folyamatoknak. Ettől lesz olyan „Csutis”, nagyon gyümölcsös, nagyon ízes és nagyon egri a bora. Sokat kísérletezik, kutatja a borvidék történetét, keresi az egri fajtákat és az ízeket. Meg kell kóstolni pl. a Nagyanyagot vagy az Érseki Titokbort, és érteni fogjátok, miről beszélek. Hát ezért, és azért, mert Mészáros Petivel hárman egyszerűen jó csapat vagyunk. A lelkész, a borász és a pincér…

- Ezek nagyon szép gondolatok, de vannak konkrétumok is. Felépítettétek a borteraszt, épülnek a csőszkunyhók, a kemping, a kilátó és a medence is. Mitől tartjátok ezt egyedülálló borturisztikai beruházásnak?
- Sok helyen jártam már, de olyan helyen nem, ahol ilyen közel engednek a szőlőhöz. Ahonnan hallani a szél zaját. Az Almagyar-Érseki Szőlőbirtokon felépítettük a borteraszt, épülnek a kunyhók, a Venyige Spa névre hallgató medence, a kilátó és a borkemping. Az új telepítéseknél eleve kihagytuk a kunyhók és a medence helyét, a tőkék így körülölelik az építményeket. Kinyúlsz a borteraszról vagy a csőszkunyhó ablakából és megkóstolod azt a szőlőt, aminek a borát éppen kóstolod, miközben a Nagy-Eged látványában gyönyörködsz. Ez elképesztően erős dolog, és mi minden nap megéljük. Azt akartuk, hogy az emberek, akik eljönnek hozzánk, részesüljenek a mi boldogságunkban. Átadni a hitünket, lelkesedésünket, jókedvünket: pszichés szempontból ez a vendéglátás csúcsa. Ha minden jól megy, tavaszra elkészülünk és nyitunk.

- A Lelkifröccs, a Lelkibéke és a Bevállalod? azóta ismert márka, amelyhez a nevedet és az arcodat is adod, a címkéken az ajánlásod is olvasható. Nem okozott nehézséget, hogy mit keres Csernus Imre borcímkéken?
- Nem okozott, sőt, szeretem a címkéket, mert ezek az elnevezések, ezek a márkák közös nevezőre hoztak a borainkkal és mit tagadjam, marketing szempontból is ütősnek találom. Arról nem beszélve, hogy nem, mint „celeb” adtam a nevemet valamihez, amihez semmi közöm. A bor az enyém is, részese vagyok minden pillanatának.

- Igaz az, hogy a szőlőben született meg a Lelkifröccs ötlete?
- Igen. A pinot noirt szüreteltük Csutival az Almagyaron, és bevallom, kóstolgattuk az előző évjáratok borait. Én ezzel együtt kicsit le voltam hangolva, amikor telefonált Mészáros Peti, és elsütötte azt a poént, hogy akkor Imrének csináljunk egy lelki fröccsöt. A borban szunnyadó géniusz ránk ragadt, és a tőkék között megszületett a Lelkifröccs. Innen már csak néhány kóstolásra volt a Lelkibéke és a Bevállalod?...

- Nagy döntést hoztál, amikor letetted a voksodat az AÉS és az üzlettársaid mellett. Te könnyen olvasol az emberekben, de mit adott neked az, hogy belevágtál ebbe a változásba?
- Jó olyan emberekkel találkozni, akik hasonlóképpen gondolkodnak a világról és önmagukról, mint én. A legtöbb ember úgy ad, hogy belülről egy csomó kétely, félelem gyötri, pedig jól adni úgy lehet, ha tudod, hogy a helyeden vagy, jól vagy, szereted és értékeled önmagadat. Én a társaimat ilyennek látom. Csuti azzal fogott meg, hogy mer kockáztatva alkotni és hisz abban, amit csinál. Mészáros Peti csendesebb duhaj. Róla sokáig csak azt tudtam, hogy neves és tehetséges vizuális művész és Csutival ezer éves barátok, de ami nekem ennél még fontosabb, hogy őszinte és az érzéseit is meg meri élni. Nagyon jó közegben, jó emberek között vagyok a cégben és Egerben, és ezért hálás is vagyok nekik. Emellett nagyon szeretem a Csuti borait. Olyan természetességgel hozza ki a borokból a föld és a szőlő adottságait, olyan gyümölcsösek és tiszták a borai, hogy nem is értem, miért nem ismerik többen. Néha közelébe enged a 6-10-15 éves borainak is, amelyekből már csak kevés dugi palack van, és amelyek egészen elképesztően jók. Fel kell kötni a nadrágot, mert már az összes Csutorás borokért és a Csutorás pince működéséért mindhárman, az AÉS vagyunk közösen felelősek.

- Eger, AÉS, borok, borterasz, ezek után fogsz még gyógyítani és előadásokat tartani?
- Persze! Azt gondolom, hogy ha megszereztem ezt a tudást és tapasztatot, felelősségem van abban, hogy továbbadjam. Azonban azt is tudom, hogy ha a gyógyítást nem egészítem ki másfajta tevékenységgel, akkor hiába csinálom jól, előbb-utóbb ki fogok égni és unalomba fordul a munka, ezt pedig nem akarom. -emzé-